Dátum: 2006-06-26
Szerző: Dankó Gábor
Cím: Tool - 2006.06.24., Spodek Arena, Katowice, Lengyelország (torzo.hu)
Forrás: torzo.hu - online kulturális magazin
Link: eredeti cikk
Elég rövidke volt ez egy szokásos Tool koncerthez képest, de állítólag most is jönnek majd egy második körre vissza, mint ahogy tették azt a Lateralus album kettő turnéjával is. Legalábbis Maynard James Keenan három szava erről szólt abból a tízből, amit kommentárként hozzáfűzött a koncerthez…
Szóval beköszönt (”Good Evening!”) egyszer, meg elköszönt (”Good Night!”) egyszer és utóbbinál hozzátette, hogy: “See You Soon! Hopefully in November.” Ennyi volt a kommunikáció közte és a közönség között.
Tovább folytatva száraz tények felsorolását, itt a dalsorrend: Lost Keys, Rosetta Stoned, Stinkfist, Forty Six & 2, Jambi, Schism, Right In Two, Sober, Lateralus, (itt meg kell jegyeznem, hogy a ráadás előtti színpadon ücsörgés elég egyszerű, eredeti és hatásos ötlet) Vicarious, Ænema.
Volt négy vetítővászon is, ahol a klipes dalokhoz tartozó képek, plusz egyéb bizarr toolos motívumok pörögtek. Persze MJK-re szokás szerint semmi reflektor nem irányult, csupán kis pódiumán művelt árnyjátékát lehetett látni. Szégyellős na…
Sokan szemére vetik a bandának a kommunikáció szinte teljes hiányát. Ez itt most teljesen helytálló is volt, mint ahogy azt fentebb megemlítettem, de ez a zenekar soha sem volt normális. Hozzá kellene már szokni, hogy ez az énekes soha nem fog szószátyárkodni a színpadon, és ha beszél is, írtó nagy baromságokat, zavarba ejtő dolgokat tud mondani. Vagy legalábbis olyanokat, amint, ha az embernek szemtől szembe mondanak, csak les ki értetlenül a fejéből. Ilyen volt például 5 évvel ezelőtt az “Ez a dal a seggszexről szól, mint, ahogy a többi dalunk is…” mondat. Aztán ennyi. Ennyiben kimerült akkor is a kommunikáció. Most ilyenre mit reagáljon az ember? Semmit, élvezi a zenét minden bizarr körítésével együtt, ha már odatévedt.
Sok improvizáció nem volt a műsorban (bár ahhoz több állomáson is meg kellett volna jelenni, hogy ezt konkrétan ki tudjam jelenteni), de legalább valamelyest változtattak a számokon a lemezekhez képest. Sok zörej, moraj, puffogás, gerjedés volt a dalok között, amiket néhol kibővítettek, egy jammelésnek ható résszel, mint például a Stinkfist-ben, vagy a Schism-ben. Néha olyan volt a hangerő, hogy a csarnok is remegett belé, de így legalább nem csak látványeffekteket kaptunk…
És, hogy milyen egy Tool koncert? Egy különleges esemény, még talán annak is, aki nem annyira kíváncsi rájuk. Aki pedig elmerült eddigi munkásságukban, annak egy szeánsz. Vagy úgy is mondhatnám, ha a lemezeiket hallgatod olyan, mintha egy imakönyvet lapozgatnál, ha elmész a koncertre, olyan, mintha istentiszteleten lennél. Na, nem kell félreérteni, ők nem istenek. Ők csak közvetítik a szavait…
Ezek a mondatok kissé túlzásnak hatnak, de sokak vallásos áhítattal lesik a Tool minden mozdulatát. Pedig nem kell ide nagy dolgokat beleképzelni. Egyszerűen ez a zenekar a föld egyik legjobb, legkülönlegesebb, nagy hatású, nagy sikereket is elért rockbandája, akiket öröm színpadon látni. Mert olyat tudnak adni, mint senki más és örök élmény egy előadásukon részt venni.
