Dátum: 1998-07-01
Szerző: Iron Man
Cím: A nép ópiuma
Forrás: VOL.10 fanzine (No.2)
A zenekar első albumának (pontosabban csak EP-jének) címe: Opiate. (Tool-fanatikusok kedvéért, a kiadás napja: 1992. április 19 - piros betűvel!) A cím: ópium. Lehetséges jelentése: Marx szerint a vallás a nép ópiuma; az emberek hagyják, hogy az egyház irányítsa életüket, és tudvalevő, hogy ez a viselkedés az amerikai társadalomra sokszorozottan igaz. Egyébként az “egyház” szó a dalszövegekben legtöbbször tetszés szerint kicsrélhető bármely hatalmon lévő irányító szerv megnevezésével.Ez tehát a lemez fő témája, és minden egyes dal szövege ezt a gondolatot támasztja alá, erősíti. érdekes, hogy Keenan hol a szenvedő társadalom szempontjából írja le véleményét, hol pedig az egyház rejtett szándékait fogalmazza meg nyíltan, saját szavaival. Az összes szövegre érvényes ez a nyíltság, a burkolt fogalmazásnak itt még nem sok nyoma található. (az Undertow és az Aenima szövegeinek a jelentését csak maga az együttes tudja - nekünk vajmi kevés fogalmunk van arról, hogy melyik dal miről szól. :) Egy-két érdekes megfogalmazás azért itt is akad. Már az első szám, a Sweat, kapásból zavaros. Annyi azért világosan kitűnik, hogy egy olyan ember vallomása ez, aki testi szükségleteinek kielégítésén kívül képtelen másra. Képtelen önállóan döntést hozni, cselekedni, még ha sejti is, hogy így lelke elértéktelenedik, agya pedig eltompul. A pasas már rég beletörődött sorsába, tehetetlenül várja sorsa beteljesedését, úgy, ahogy azt mások előre elrendelték neki.
A következő szám a Hush a gondolatok elfojtásáról, és az elméletileg már nem létező, gyakorlatilag viszont még mindig működő cenzúráról szól. Maynardéknak például néhány szöveget át kellett írniuk, mert csak így játszották le őket a rádióban. Ezt a dalt viszont direkt úgy írták meg, hogy még csak véletlenül se játssza egyik rádióállomás sem. Tele van trágársággal, és a végén, a paródia kedvéért Maynard még hozzáteszi: “Csak vicceltem”.
A Part Of Me egy stúdióbeli idillel kezdődik: egész jól hallható, amint az énekes azt mondja: “Ja, rendben. Jó volt leülni egy csésze kávéval, de most énekelnem kell”. Ez a dal az Opiate-tel együtt más szemszögből világítja meg a problémát. Olyan ez, mintha egy tenyerét mohón dörzsölgető, gurgulázva kárörvendő pap írta volna. Minden hívő hozzá tartozik, hozzá járnak gyónni, jól ismeri a gyülekezet minden egyes tagját: az összes hívő az egyház alárendelt része, s ebből a szerepből már senki sem léphet ki.
A Cold and Ugly szintén furcsán indul. A dalt élőben vették fel, de csak többszöri nekifutással sikerült elkezdeni, mert egy rasztás hajú tuskó, akit Maynard Bob Marley-nek becézett, állandóan belefújt egy kürtbe, így zavarva a felvételt. Ezt az embert mellesleg Zack de la Rocha-nak hívják és te is biztosan ismered a RATM-ből. A szöveg valószínűleg egy gátlásos (minden bizonnyal hívő) lányról szól, aki a lelki és testi szerelemre még csak gondolni sem mer.
Az ötödik szám a Jerk-Off, mely szintén koncertfelvétel. Az eleve elrendelést és a végítélet-hitet kritizálja benne az énekes azt hangoztatva, ha egy kitalált isten nevében ölni lehet, akkor ennyi erővel ő is játszhat istent és bármikor bárkit lelőhetne, aki neki útjában áll.
Az utolsó dalban, az Opiate-ben Maynard arról énekel, hogy az egyház elhiteti az emberekkel, hogy szükségük van rá, és így kihasznája őket. Nem egyértelműen a vallás, hanem a papság ellen szól. Az ebben a számban megfogalmazott témára van is egy ideillő magyar közmondás: “Bort iszik, vizet prédikál”. A dal végén hallható - ha nem kíméled a zenecuccodat - hogy megszólal egy telefon. Ne rohanj ki a szobából felvenni a sajátodat! Csak e négy bohóckodó zenész újabb mókájának vagy az áldozata. Ilyen viccel egyébként találkozhatsz az “Undertow”-n is - erről majd ott :)
Van még egy eléggé parázós rejett bónuszdal is a CD-n. Ez a maga elszállós zenéjével és már-már sátánista szövegével elég jól ellenpontozza az előző hat számot. The Gaping Lotus Experience a címe és az utolsó, azaz a 6. szám 6. percének 6. másodpercében kezdődik (pár másodperc eltérés lehetséges - ahány CD-lejátszó, annyi szokás…)
