Dátum: 2006-05-02
Szerző: pjuan
Cím: Tool - 10,000 Days (passzio.hu)
Forrás: passzio.hu - interaktív rock klub
Link: eredeti cikk
2001. után, végre itt van a TOOL új lemeze, ezzel cáfolva minden eddigi rosszhiszemű pletykát. A 70 perc fölötti dalcsomag egyértelműen a 2001-es Lateralus letisztult zenei képeit viszi tovább, talán még tisztábban és egyérteműbben, mint korábban. De, nem kell megijedni: egységes, mégis, érzésem szerint kettős irányú ez a lemez. Az egyik irány a mainstream felé vezet - és nagyon erős dalokból áll -, a másik irány a progresszív alternatív irányt veszi célba. Az ember sokszor, hallgatás közben arra gondolhat, hogy milyen egyszerű hangszeres munka is igazán jó dalokhoz vezethet. A TOOL lemeze ismét túlmutat saját magukon. Végig innovatív és kreatív. Kisimított, kimunkált és kigyakorolt stúdió jammelésekről van szó.
A Vicarious egyenes folytatása a Lateralus-on megkezdett világnak. Valószinűleg mindenki aki akarta már hallotta a dalt, így elég csak annyit írni: Danny Carey zseniálisan forgó dobtémái, Justin Chancellor kiemelkedő basszusjátéka, Adam Jones rockos-metalosan riffelt gitártémái, Maynard halk és szinte súgott szövegmondása ezt a dalt (is) kiemelkedővé teszik. Számomra ez a lemez mainstream felé vivő oldala!
A Jambi a “két utat” hivatott összekötni. Már nem a “sima” rockosabb alternatív nótáról van szó, hanem végig kreatívan és progresszíven kifejlődő középtempózásról. Zeneileg ezt a nótát Adam Jones teszi igazán kreatívvá. Egyszerűbb játéka, illetve az alaptéma folyamatos variálása engedi a többieket a témákat megforgatni. Így aztán a nóta folyamatos változásban van. Hol a gitárok maradnak és a dob fordul meg, hol a gitárok változnak és a dob viszi tovább az alaptémát. Rendkívüli szórakozás!
A progresszió itt indul be igazán. A Wings For Marie (Pt 1) lassú instrumentális indulása után egyszerű alternatív hangszerelés mellett bontódik ki. Nevezhetnénk “átvezetőnek” is, de hat perces átvezetőről nehézkes beszélni. Lassú és merő kibomló progresszió! Érdekes, mert alig kapunk megfogható ütem alapot. Viszont ez a minimál zene olyan érzelemközvetítő, amilyen csak zene lehet. A folytatás a címadó 10,000 Days (Wings Pt 2), ami 11 percél hosszabb. Itt az előző kibomlást folytatják, némi viharzaj kíséretében. Itt már kapunk egy geyszerű ütem alapot is, amitől erős várakozást találhat magában az ember. De, - a TOOL talán legpopulárisabb énektémái között (nem kell rosszra gondolni) - zeneileg is fokoznak. A dal felénél indul be Adam Jones hosszú és elnyújtott, egyszerű jam gitárszólója. A végére felpörögnek a témák, erőből és lendületből zárjuk a nóta közepét, amit a keret kedvéért visszalassult téma zár! A TOOL még nem volt története során ennyire progresszív!
Folkosan indul a The Pot. Törzsi dobok mellett az ének téma is szokatlan. A nóta sláger lehet, bár olyat robbannak benne a basszus témák, amit még talán sohasem préseltek lemezbe. A dal alapja a basszus-dob jammelése, amit a gitár zajongása, majd grunge szerű témái tesznek teljessé. Maynard itt énekel, nem is akárhogyan! Enyhe A Perfect Circle érzete tud támadni az embernek, de ez bizony sokkal - elképesztően - jobb nóta!
1 perc körüli indián ének folk átvezető a Lipan Conjuring, amit a Lost Keys (Blame Hofmann) lassú indulása követ. Lassan bomlik, erősödik a gitártéma. Progresszven és invenciózusan nem tart sehová ez a nóta, de pont ettől érdekes. egyszerű, hatásvadász, dob és ének nélküli gitár improvizáció, a végére megérkező orvosi rádiójátékkal. Egyenes folytatása a két nótának a Rosetta Stoned, ami már vérbeli Lateralus ivadék. Elvont, pörgő, folyamatosan alakuló, elvont, néhol énekes, néhol rádiójátékos, grunge riffekkel operáló 11 perces csoda dal. Ebben a visszafogottságban van a TOOL igazi ereje! Itt kell leírnom: aki ettől a lemeztől a Lateralustól nagyban eltérő világot vár, az csalódni fog. Egyenes folytatása, például ez a dal annak az intellektuális, képi és zenei világnak.
Az Intension a lemez talán leglassabb nótája. Hosszú basszus futamok, elvont énektémák lassan kibomló képeit idézi. A harmadik harmadnál alakul át, amikor erőteljesebben - hangsúlyosabban belép a gitár, átvéve az ének szerepét. A dobsamplerek megjelenése, majd a gitár vadabb, grunge-szerű hangjaival kibomló halk, a háttérben maradva éneklő Maynard igazi alternatív hangulatot ad a nótának.
A Right In Two mindjárt az elején valamiféle megoldást adó gitárhangzásokkal dolgozó nótává válik. Ez is mélyen a Lateralusra kialakult zenei megoldásokkal operál, de itt - legalábbis a nóta elején - levezetik az eddig felgyülemlett feszültséget. Persze beugorhat az A Percefct Circle is itt-ott, de ez sokkal progresszívebb! A dal felénél lép be némi indiai folkos ütemeket kalapáló percussionnal a levezetés végkifejlődése, amit aztán erőteljes riffekkel és felpörgő dobokkal szaggatnak apró szilánkokra…
A Viginti Tres sampleres zajai zárják a lemezt. Itt nincsenek hangszerek, csak elvont ismeretlen dimenziók zajait kapjuk. A megoldás valószinűleg egy másik dimenzióból érkezik.
Ennél idén nem fog senki jobb lemezt készíteni: 10 / 10
