Dátum: 1993
Szerző: ?
Cím: Tool - Kényszerzubbonyt, de gyorsan!
Forrás: Metal Hammer H

“Egyszer meghívtak egy olyan jótékonysági bálra minket, ahol a fellépők az állatok élveboncolása ellen tüntettek. Az Alice In Chains is ott volt meg a Heart, a Porno for Pyros és a Rage Against The Machine. Elmentünk mi is, noha nem ellenezzük az élveboncolást, főleg, ha olyan kutatások érdekében történik, amelyekkel véget lehetne vetni az olyan emberiséget pusztító betegségeknek, mint például az AIDS. Szóval elmentünk játszani, felmentünk a színpadra a Rollins Band-del és szétvertünk közösen vagy 30 gitárt, miközben a dobos törzsi ritmusokat püfölt és Maynard pedig azt kiabálta a mikrofonba, hogy ez szükséges, ez szükséges! Vagy húsz percig tomboltunk fenn. Ez volt a mi kis ellentüntetésünk…” - valahogy így mutatta be Mike W.-nek a Los Angeles-i Tool zenekart Adam Jones gitáros, azonban Mike nem érte be ennyivel…Elég csak egyetlen rövid pillantást vetni a Tool Undertow albumának borítójára és máris látni, hogy ezek az arcok nem lehetnek teljesen komplettek. A borítón egy szupersúlyos és anyaszült meztelen los angeles-i pornókirálynö fotói mellett a banda tagjairól is érdekes képeket találni. Itt van például Adam Jones gitáros és Danny Carey dobos valami gusztustalan anyag kíséretében, vagy Maynard James Keenan énekes egy gonosz kinézetű szájfeszítővel az arcán, de a legveszélyesebb mégiscsak Paul D’Amour bőgős fotója, amin a srác arcát többtucatnyi gombostű borítja. Ezek tényleg valóságos fotók?

“Aha.” - válaszolta büszkén Paul - “Egy barátom ugyanis akupunktúrával foglalkozik. De nem is ez volt benne a legjobb, hanem az, hogy az egész szurkálást kinn az utcán csináltuk, miközben körülöttünk mászkáltak a járókelők. Elképzelni sem tudták, hogy mi a franc történhet éppen! Ha-ha! Csak néztek, hogy ki lehet ez az őrült, aki ott ül egy autó tetején, és az arca tele van gombostűkkel! Mellesleg tényleg elb…ott a dolog egy teljes napra, totál kiütődtem tőle, jószerivel gondolkodni sem tudtam. Elég szkeptikus voltam ezzel a szurkálással kapcsolatban, nem nagyon hittem, hogy van valami hatása, pedig tényleg van. Most már tudom…”

“Az a helyzet” - tette hozzá Maynard - “hogy ha már az ember fotóztatja magát, akkor legalább próbáljon érdekes képeket csinálni. Nekünk elég intenzív fotókat sikerült összehoznunk…”

És hogy találtatok rá erre az irgalmatlanul kövér csajszira?

“Ó, az ilyenekkel tele van Los Angeles!” - magyarázta Maynard - “Csak egy ügynökséget kellett felkeresnünk és máris megkaptuk a számát. Olyan 160 centi magas lehet és több, mint 150 kiló! Ilyen kövér nőt én még életemben nem láttam! Egyébként meglehetősen ismert pornósztár, azóta már találkoztunk vele egy-két újságban! Az egyik fotón a dagadt meztelen nőn fekszik egy vékony meztelen fickó, az meg a dobtechnikusunk! Még nála is véznább arcot akartunk keresni, hogy még élesebb legyen a kontraszt, de nem találtunk senkit, aki vállalkozott volna a feladatra! Ha-ha!”

A borítófotókon kívül a csapat zenéje is nagy feltűnést keltett. A depressziós, befelé forduló, de ugyanakkor könyörtelenül durva muzsika szinte azonnal utat talált a közönséghez.

“Szerintem rengeteget tanultunk a Rollins Band-től” - elemezte a csapat hatásait Adam - “Néztük őket, és próbáltuk felfogni mit miért csinálnak. Vannak ilyen egyszerű rhythm & blues dalaik, amiket olyan, de olyan lassan játszanak, hogy attól valami hihetetlen erő koncentrálódik bennük! Már-már ördögi, amit csinálnak, persze nem a szó rossz értelmében. Az a húzás, ami a számaikban van, egyszerűen csodálatos! Olyasmi, mint a régi Black Sabbath-nál. A lassú és erőteljes akkordok… azok a leggyilkosabbak!”

“Szerintem nem kell túlanalizálni ezt a bandát” - tette hozzá Maynard - “Egyszerűen négy átlagos fickó vagyunk, akik felváltva hallgattak Yes-t, Judas Priest-et, Tom Waits-t, Minor Threat-et. Összejöttünk és játszunk ahogy tudunk. Azt persze nem tagadom, hogy szerencsénk volt a lemezszerződéssel, mert a Seattle felhajtás miatt hamar megtalált bennünket egy kiadó. Akkoriban minden cég egy újabb grunge csapatot keresett, és noha mi sohasem állítottuk, hogy grunge-t játszunk, leszerződtettek bennünket, mint minden más alternatív hangzású csapatot. De hát mit neveznek manapság alternatívnak? Szerintem, egy olyan banda, mint mondjuk a Pearl Jam, nem alternatív. Ugyanolyan pop-os dalokat írnak, mint bárki más. Bármelyik hardcore punk csapat alternatívabb náluk.”

Hogyan találtatok egymásra itt Los Angeles-ben?

“Én Libertyville-ből jöttem LA-be Illinois államból” - kezdte a sztorit Adam - “Először azon a vidéken laktam, ahol a nagy gyújtogatások voltak. Éjjelente állandóan fegyverropogásra ébredtem. Próbáltam bejutni egy-két suliba, meg valami rendes munkát találni, de aztán összeakadtam Paul-lal, aki szintén a filmszakmában akart elhelyezkedni. Elkezdtünk zenélgetni, majd megérkezett Maynard, aki elhozta a szomszédját is, Danny-t. Ő korábban olyan bandákban zenélt, mint a Green Jelly meg a Pigmy Love Circus. Először nem nagyon volt elképzelésünk arról, hogy mit akarunk csinálni, csak jammelgettünk. Ma már vannak elgondolásaink…”

“A legfontosabb az, hogy soha életünkben nem akarunk többet reggel kilenctől délután ötig robotolni! Ha-ha!” - mondta be a poént Danny.

“Baromi fiatal csapat voltunk még, amikor össze kellett dobnunk a 92-es Opiate minialbumot. Aztán elmentünk a Rollins turnéra előzenekarnak és ott rengeteget tanultunk. Persze nem volt egy leányálom a dolog, mert a kis punk rockerek állandóan azt kiabálták fel nekünk, hogy túl lassan játszunk! Aztán leszoktak róla… “

A közös turnénak köszönhetően az Undertow lemez Bottom című dalában maga Henry Rollins is vendégszerepel. Az Undertow kiadása után a Tool a Lollapalooza fesztiválon találta magát, de nem érezték ott túl jól magukat.

“Ettünk, ittunk, szívtunk a többiekkel és próbáltuk eladni a backstage pass-einket” - mesélte Maynard - “Nekem egyszer 60 dolcsit sikerült bekasszíroznom az egyikért! Ez volt a turné csúcspontja!”

A csapat legutóbb a Rage Against The Machine turné vendégeként bukkant fel Európában. Miért épp velük mentetek közös körútra?

“Kivel mentünk volna?! A Guns N’Roses-szal?” - kérdezett vissza Adam - “Mellesleg Zack-et és Tim-et még az általánosból ismerem. Emlékszem Tim állandóan szétrúgta a seggemet, nagyon verekedös srác volt! Jól kijövünk velük, noha a Tool gondolatai sokkal személyesebbek. Ők inkább olyan szókimondók. A legtöbb dologban egyetértünk velük, csak mi nem ássuk bele magunkat annyira a politikába, mint ők. Nem vagyunk annyira dühösek sem. A turné egyébként nagyon jól sikerült. Az európai közönség valahogy nyitottabb, mint otthon. Odahaza mindig a metal kategóriába akarnak betenni minket, holott szerintem a Megadeth a metal meg a Motley Crue. Nekünk is vannak metal gyökereink, de túl akarunk lépni ezen a kategórián. Nem akarunk sem grunge, sem metal, sem alternatív banda lenni. Ne a címke miatt hallgassanak meg minket az emberek, hanem a zene, a gondolatok, az érzések és a hangulat miatt…”