Dátum: ?
Szerző: Chris Sicht
Cím: Aenima
Forrás: Hammerworld

Ahhoz képest, hogy a borultan progos Tool mennyire népszerű csapat és hogy mekkora hatással vo1tak a világ kemény zenei színterére, 17 év alatt mindössze egy EP-t és négy albumot jelentettek meg, Ha az ember összeveti a nagyjából Jane’s Addiction, Rollins Band,. Helmet vonalú debütáó EP-jüket a kesői albumokkal, mintha nem is ugyanazt a zenekari hallaná. A nagy áttörést az 1996-os Aenima album jelentette számukra, ami több mint 3 millió példányban kelt el azóta, holott ez a muzsika cseppet sem populáris, Chris Sicht a második Tool nagylemez megszületésének körülményeit foglalta össze.

Adam Jones gitáros a ‘80- as évek közepén érkezett Los Angeles-be, mert a filmiparban akart elhelyezkedni, és 1990 táján találkozott össze a fél Amerikát bejárt, de eredetileg ohiói születésű Maynard James Keenannel. Maynard akkoriban már énekelt néhány kisebb csapatban, az egyikkel még egy kazettát is kiadott, így nem csoda, hogy elkezdtek zenélgetni. Danny Carey dobos ugyanott lakott. ahol Keenan, csak egy szinttel feljebb, de a gitáros Jonest is ismerte egy közös ismerősük, Tom Morello-nak (a későbbi Rage Agaimnst The Machlne gitáros) köszönhetően. Azonban dobolni hiába hívták, egyéb zenekaraira hivatkozva sokáig elutasította őket. Végül csak beadta a derekát, sőt, hozott magával egy gitárost is, Paul D’Amourt, aki átnyergelt a négyhúrosra, és így született meg a Tool. 1991 tavaszán a zenei változások szelét már érezni lehetett Los Angelesben, és a Lollapalooza elnevezésű alterock fesztivál sikere nyomán a kiadók is szaglászni kezdtek az újabb hangzású, agyasabb csapatok után. Ennek volt köszönhető, hogy mindössze fél évvel az első helyi koncert után a Tool szerződéshez jutott. A Zoo Records elsőként egy EP-t jelentetett meg a bandától, ez volt az 1992-es Opiate. Súlyos egy anyag volt, mégis aranylemez lett belőle, így már 1993-ban megérkezhetett a folytatás, a jóval szerteágazóbb Undertow album. A gyerekmolesztálásról szóló Prison Sex nóta, és a hozzá tartozó forradalmi látványvilágú és technikájú klip meghozta az első komoly elismerést a csapatnak, akik aztán szinte vég nélküli koncertezésbe kezdtek.

„Csaknem három éven keresztül turnéztunk az Undertow albummal, ami nagyon hallatszott, amikor nekiláttunk az Aenima dalainak. Sokkal jobban együtt voltunk, mint valaha. Óriási érzés volt, hogy szinte bármit is találunk ki, el tudjuk játszani, meg tudjuk valósítani. Korábban inkább csak zsigerből zenéltünk, tele dühvel, itt viszont már tudatosabb, átgondoltabb munkára volt lehetőség.”

A dalszerzés még Paul D’Amour basszusgitárossal indult, akivel el is készült a Pushit, a Stinkfist, az Eulogy, valamint a címadó dal demója, de aztán új társra lett szükség.

„Jóban voltunk Paullal, rengeteg dologról tudtunk beszélgetni, de valahogy a zenélés nem működött köztünk - mondja Adam. - A saját útjára kellett engednünk őt. Volt benne valami alterockos bűntudat a népszerűségünk miatt. Képtelen volt élvezni a sikert, amit elértünk. Akkoriban mindenkinek azt mondtuk, hogy kiszállt, de valójában el kellett búcsúznunk tőle.” Zenelleg sem voltunk egy hullámhosszon Paulial — tette hozzá Danny. - Éreztük, hogy egyre inkább a saját dolgát csinálná. Azt éreztük, hogy a dallamok terén kisérletezősebb zenét szeretne játszani. A Toolban mindig is voltak jóféle dallamok, de főleg Maynard részéről, maga a zene inkább a ritmusokra, azok varlálására épült. Paul lazább, dallarnosabb zenét akart játszani, emiatt sem találta a helyét köztünk. Túl súlyos volt neki ez a közeg. De abszolút baráti körülmények közt váltunk el, és ezt jól mutatja, hogy később is zenéltem vele. A Replicants projektben mindenféle Syd Barrett, The Cars és David Bowie dalokat nyomtunk, és még Maynard is elénekelt velünk egy Paul McCartney dalt, a Silly Love Songs-ot. Sőt, amikor a Tool után összehozta a Lusk nevű bandát, néhány dalukban doboltam is.’

Paul utódja az angliai születésű Justin Chancellor lett, aki az első időktől fogva fanatikusa volt a bandának.

‘A bátyámmal laktam Londonban, aki ismerte a Tool szerződtetéséért felelős Matt Marshallt, így aztán már 1991-ben totál rákattantunk a legelső demójukra — emlékezett vissza Justin. - Amikor kijött az Opiate, még New York-ba is átrepültünk, hogy megnézzük őket a CBGB’s-ben. Mattnek köszőnhetően össze is cimbiztünk velük, majd az Undertow turné európai állomásain előzenekarként játszhattunk is a bandámmal, a Peach-csel. 1995-ben épp egy friss bandánk londoni bulira cuccoltam be, amikor felhívott Adam, hogy elmesélje, mi van justinnal, és hozzátette, hogy ha volna kedvem hozzá, akkor átküld néhány friss demót, aminek alapján felkészülhetnék egy meghallgatásra. Dacára annak, hogy új volt a zenekarunk, és nem akartam cserben hagyni a barátomat, akivel 14 éves korunk óta együtt muzsikáltunk, ezt a lehetőséget nem hagyhattam ki. És a srácok be is vettek a csapatba. Eleinte nagyon meg voltam illetődve. Még az ötleteimet is félve vezettem elő, annyira tiszteltem őket, mint zenészeket. Tényleg istenítettem a dalaikat, a látásmódjukat, és nem nagyon tudtam elhinni, hogy egy Tool nótához én is hozzájárulhatok valamivel. Minden álmom valóra vált azzal, hogy bekerültem a Toolba, mégis baromi kényelmetlenül éreztem magam. Mintha nem érdemeltem volna meg..”

Mellesleg több esélyes is volt a megüresedett posztra, így Toolék kipróbálták a Kyussból Scott Reedert és a Filterből Frank Cavanaugh-t is, de a legtöbb fantáziát mégis Justinban érezték. Új ösvények- re akartak lépni, és ahhoz új felfogás is kellett.

„A harmadik lemezen már igazán nem akartam a múltam problémás részletein rágódni, ráadásul éreztem, hogy az sem egészséges, ahogy a turnén estéről estére felidézem ezeket a borzalmasan negatív sztorikat - magyarázta Maynard. - Szerettem volna más csatornákon át közvetíteni az érzéseimet, így aztán nekiláttam ezoterikus, spirituális és vallásos tematikájú könyveket olvasni, de volt köztük egy csomó matematikával és pszichológiával foglalkozó is. Ez a befelé fordulás, a belső hang kutatása végül egy ezoterikusabb irányba vitte el az Új szövegeket.”

Maynard esetében az is nagyban hozzájárult a változásokhoz, hogy megszületett a fia.

„Egy gyermek megérkezése fenekestül forgat fel mindent. Ami korábban jópofa móka volt, az egyből értelmetlennek, felelőtlennek látszik. Amíg korábban minden balhéban benne voltam, még a legvadabb őrültségekbe is bele tudtak rángatni a haverok, elkezdtem érezni a felelősséget. És ez pozitív változásokat idézett elő bennem. A fiam megszületése valahogy felszabadított mindazon görcsök alól, amelyek kínoztak az első lemezek elkészítése közben. Mindaz a belső feszültség, az a stressz, az az érzelmi zűrzavar, ami régebben jellemzett, már nem összevissza tekergett bennem, hanem megtalálta a maga ösvényét. Számomra ez hihetetlen nagy nyugalmat hozott. Ez az egész érzéstömeg, ez a változás totál idegen volt a többiektől, hiszen ilyesmit akkor meg nem állt rajtam kívül senki. De ez nem okozott problémát a kreatív munka során, használt a lemeznek, hogy én egy más szemszögből voltam képes látni a dolgokat.” „Ebben az időszakban mindannyian rendesen nyomtuk a pszichoaktív cuccokat, bár jobban belegondolva, ez mindig jellemző volt ránk. Tudományosan bizonyított tény, hogy ezekkel a segédeszközökkel az emberi agy kreativitása felfokozódik. Közelebb is tudtunk így kerülni egymáshoz, jobban megértettük a másik gondolatait, problémáit.” De nemcsak új bőgőse lett a bandának, a producert is lecserélték.

‚Ami a zenét illeti, azt tudtuk, hogy nem akarunk többé Sylvia Massy-val dolgozni — vázolta a miérteket Adam. — Sylvia egy nagyon rendes nő, aki kivételesen tehetséges hangmérnök, de mi ennél már többre vágytunk. Dannyvel rendesen rá voltunk kattanva David Sylvian és Robert Hipp 1993-as albumára, a The First Day-re, aminek David Bottrill volt a producere. Egy végtelenül dinamikus anyag volt, ahol minden egyes hangot kristálytisztán lehetett hallani. Éreztük, hogy Daviddel egy hullámhosszon lennénk. Végül meg is kerestük, és szerencsére volt kedve velünk dolgozni. A menedzserén keresztül sikerült elérnünk, és hogy nagyjából képben legyen velünk kapcsolatban, átküldtük neki az Undertow albumot. Ennyire súlyos muzsikát játszó csapattal még sosem dolgozott korábban, emiatt meg is lepődött a megkeresésen. Ha jól emlékszem, valami olyasmit mesélt, hogy nem is hitte el, hogy valóban őt keressük, azt hitte, hogy összekevertük valakivel. De felkeltettük az érdeklődését, szerencsére…” Az Undertow idején rengetegen úgy gondoltak a Toolra, mint egy furcsább metal csapatra, holott a Tool ennél mindig is többról, másról szólt — fejtegette justin. - Épp az a legjobb ebben a zenében, hogy szabadon értelmezhető, azt hallasz ki belőle, amit csak akarsz. Azt gondolsz a dalok mögé, ami neked tetszik. Emiatt is gondoltuk azt, hogy egy simán rockos producer helyett olyan arccal kellene dolgoznunk, aki nagyon otthon van a tekertebb, csavartabb muzsikák világában. Éreztük, hogy a továbblépéshez effajta érzekenység kell, ezt az új dalok meg is követelték.” Bottrill és a Tool párosítása nyerő ötlet volt, ez csakhamar beigazolódott. Az Aenima szakított a hagyományos dalszerkezetekkel, bevett dalhosszakkal, a csapat itt áthágott minden korábbi korláton. A zene tele volt feszültséggel, dinamikai, hangulati váltásokkal, ugyanakkor a dallamok sokkal karakteresebbé váltak. „Igazából sosem ragaszkodtunk a hagyományosnak mondható ‘verze-verze-refrén-verze-refrén-szóló-refrén’ felépítéshez, és ahhoz sem, hogy egy nóta 3-4 perces legyen, de az Aenima volt az az anyag, ahol igazán merészen közelítettünk a nótákhoz. Nálam mindig is volt a szempont, hogy egy adott vagy egy újabb téma, netán effekt, mit tud hozzátenni a dalhoz, Ha képes arra, hogy még izgalmasabbá tegye, akkor szükség volt rá, és akkor nem számított, hogy a rádióknak nem lesz-e túl hosszú az adott szerzemény. Már jóval a Tool megszületése előtt is nagy rajongója voltam a Melvinsnek, többek között, és óriási hatással voltak rám, ami a dalok felépítését illeti. Merészen áthágtak minden írott és íratlan szabályt, de a dalaik hihetetlenül erősek voltak. Tőlük tanultam azt is, hogy mennyire fontosak a szünetek, ha két téma között épp nem játszol semmit az is lehet épp olyan hatásos, mint egy másik téma. Sokszor még hatásosabb is. Szerencsére a Toolban mindenki érti ‘a kevesebb néha több’ szabályt. Itt senki sem akarja túljátszani a szerepét, nincs csapongás, fegyelmezetlenség. Legalábbis ebből a szempontból nincs, Van egy elképzelt kép arról, hogy mit is akarunk megvalósítani, csak meg kell találni az odavezető utat, lehet kacskaringózni is mindenféle extra ösvényen, de ha ügyes vagy, rálelhetsz a legrövidebb útra is.” „Az Aenima eleve úgy íródott meg, hogy rétegenként lehet beleásódni - mondta Maynard a lemezről. – Van, akinek elég a felszín és úgy is maximálisan élvezhető az anyag. Aztán vannak, akik fogják a szövegeket, fel- rakják a fülest, és valósággal elmerülnek a zenében. Erre is lehetőséget ad a lemez. És vannak a totál megszállottak, akik minden hangot, minden sort megjegyeznek, majd a legapróbb részleteket is kielemzik, és olyan rejtett összefüggésekre, utalásokra bukkannak, amikre még csak nem is gondoltunk, ha-ha! De ez így is van rendjén. Kell a misztikum. Én magam is imádtam az olyan elborult lemezeket annak idején, ahol csupán néhány jel mutatott utat, és mindent magamnak kellett felfedeznem, értelmeznem. Nyilván én is egészen mást képzeltem egyes dalok, szövegek, sorok mögé, mint a szerzők. Ugyanakkor az Aenimának volt egyfajta átfogó üzenete is, ami az egységről szólt.

Arról a felismerésről, hogy minden mindennel összefügg: Ha nem is mélyült el mindenki maximálisan a lemezben, a siker felülmúlt minden várakozást. A címadó dal 1997- ben még Grammy-díjat is kapott (A Legjobb Metal Előadás díja). Az Aenima promóciós turnéja az 1997- es Lollapalooza fesztiválon vette kezdetét, de ezúttal a Tool már főbandaként lépett fel a nagyszínpadon. Olyan előadók után játszottak estéről-estére, mint a Korn vagy Snoop Dogg, de az akkori elektronika-trend miatt utánuk is színpadra lépett valaki, hol a Prodigy, hol a Devo, hol az Orb. A masszív siker ellenére sem volt teljesen felhőtlen ez az időszak a Tool számára, ugyanis 1997-ben indult a pereskedésük a Zoo kiadóval. A számos változáson átment kiadótól szívesen lelécelt volna a csapat, és találtak is egy kiskaput, egy meg nem újított opciós lehetőséget, de a kiadó nem akarta elengedni az aranytojást tojó tyúkot, érthető okokból. Végül született egy peren kívüli megállapodás, de a jogi hercehurca két évvel később újrakezdődött, amikor a Tool kirúgta addigi menedzserét, a Lollapalooza társalapítóját, Ted Gardnert, aki cserébe egy 5 millió dolláros pert akasztott a banda nyakába. Morális szempontból ezek az ügyek rendesen szétzilálták a csapatot, és többé-kevésbé így történhetett meg, hogy Maynard összeszűrte a levet az egykori Nine lnch Nalls és Tool gitártechnikus Billy Howerdellel, annak új formációjában, az A Perfect Circle-ben. De ez már egy másik történet.