A Tool 1990-ben alakult, amikor Danny Carey beállt az éppen dobost kereső, Maynard nevű szomszédjának a bandájába. Ekkor a zenekar felállása a következő volt: Danny Carey - dob, Maynard James Keenan - ének, Adam Jones - gitár és Paul D’Amour - basszus. Paul azért ment Kaliforniába, hogy a filmszakmában dolgozzon, ami ebben az időben Adam foglalkozása is volt. Danny Adam-et a RATM-es Tom Morello-n keresztül ismerte meg, Maynardot pedig Dannyvel a fentebb említett jószomszédi viszony hozta össze. Miután ilyen szövevényes módon megismerkedtek egymással, kerek öt évig ebben a felállásban zenéltek, ekkor viszont (1995) Paul kivált az együttesből és helyére Justin Chancellor lépett.
A csekély angoltudású olvasó joggal kérdezheti: “Egyáltalán mit jelent az, hogy Tool?”, sőt az angol anyanyelvű emberek is kérdezhetik ugyanezt, mivel maga a szó nem túl bőbeszédű. Szó szerinti fordítása: szerszám, eszköz. Danny egy interjúban ugyanerre a kérdésre azt válaszolta, hogy a banda neve azt képviseli, hogy a zenéjük egy eszköz, mely segít megérteni és gyakorolni a lachrimológiát. Lám, lám. Kérdés kérdést szül - mi az a lachrimlógia, és mi köze a Tool-hoz? Nos, a lachrimológia szó szerint annyit tesz: a sírás tudománya. Egy bizonyos Ronald P. Vincent nevű gabonavegyszer-szállító alapította eme filozófikus vallást (vagy vallásos filozófiát), miután 1948-ban egy hókotró a feleségét feldarabolta. Ez a szörnyű baleset motiválta Vincentet, hogy megírja “örömteli útmutató a lachrimológiához” című könyvét. Ez a mű az együttes tagjai számára maga a szentírás, melynek alapelve, hogy a fejlődéshez csak érzelmi és fizikai fájdalmon keresztül lehet eljutni. Ez a kis történet olyan kerek egészet alkot, hogy már-már hihetőnek mondható, de az az igazság, hogy semmi jel nem mutat arra, hogy ez a könyv létezne. Sőt egyszer, amikor Maynard-nél rákérdeztek az ő saját példányára, ő azt az üres kifogást találta ki, hogy egy tűzvészben odalett, több személyes holmijával együtt. Na, persze… A továbbiakban látni fogjuk még: nem ez az egyetlen eset, amikor - nos, mondjuk ki nyugodtan - hazugságon kapjuk a fiúkat. Kétségtelen, hogy jókat röhögnek magukban, amikor ilyen ökörségeket mesélnek a velük készített interjúban, de ezzel azért van egy magasztosabb céljuk is. Így próbálják gondolkodásra késztetni az amúgy balgaságra igen hajlamos amerikai honfitársaikat. Tudniillik, hogy nem szabad minden nyilvánosság előtt elhangzó szót elhinni, minden készen kapott dolgot fenntartás nélkül elfogadni.
1992 - Opiate
Ami az együttes munkásságát illeti, 1992-ben jelent meg első EP-jük, az Opiate, ami nagyon erős lemez lett. Ez a fiatal banda a napfényes Los Angelesből ekkor még nemigen gondolta, hogy milyen sikere lesz, inkább csak álmodozott róla. Minden szükséges adottságuk megvolt egy áttörően új zene létrehozásához, és az elvárásokkal kicsit sem törődve meg is alkották saját stílusukat - saját világukat. Már ezzel az albummal olyan egyéniséget sugároznak magukból, amely sok, több albumot kiadott zenekarnak is példaértékű lehetne. Utólag persze könnyen belátható, hogy ez még nem a kiforrott Tool, az Opiate dühösebb, mint a későbbi albumok, és egyszerűbb is, de épp ez a nyilvánvaló düh kellett ahhoz, hogy felhívják magukra az államok bamba figyelmét.
A hangzás szintén nem az érett TOOL-t mutatja, az Opiate viszonylag nyersen szól, nincsenek eltúlozva rajta az effektek. A sorból a két koncertfelvétel sem lóg ki, ezeket egy kis utókeveréssel ugyanolyan szintre emelték, mint amilyen a többi dal. A hangzás tehát nem túl változatos, de mivel eleve jól el lett találva, nagyszerűen visszaadja a zene hangulatát. A The Gaping Lotus Experience című rejtett bónuszdal viszont alapvetően máshogy szólal meg, mint a többi.
1993 - Undertow
Egy évvel az Opiate megjelenése után, megjelent az Undertow, a TOOL első “igazi” nagylemeze. Csináltak hozzá két nagyon bivaly klipet is, jöhetett a turnézás. Ez a lemez meg is hozta számukra a sikert tengerentúlon, de Európában elég szélsőségesen fogadták őket. Franciaországban még alig ismerték a Toolt, és volt olyan koncert, ahol csak pár ember lézengett. “Angliában viszont volt egy nő, aki mindegyik show-ra eljött” - emlékezett vissza Keenan. “Ötven év körüli lehetett és vak volt. Az első sorban állt mind a tíz koncerten.” Bár a történet igazán megható, de közel sem biztos, hogy igaz. Az viszont igaz, hogy a Tool név a kontinensen ekkor még mindig csak a fanatikusok körében csengett ismerősen. Ezek száma viszont egyre nőtt, és egyre többen várták, hogy kedvenc zenekaruk újabb albumot jelentessen meg.
Ami még fontos az Undertow lemezzel kapcsolatban, az az, hogy tudatosan figyelemfelkeltő, és gyakran provokatív dolgokkal ismertették meg magukat a zenészek. Rendhagyó, sőt stílusteremtő a zenekar kapcsolata a vizuális eszközökkel, melyek később az Aenima-n teljesednek ki. Már az Undertow borítója is külön élmény, a hozzá készült két klip pedig egyedülálló alkotás, hála Adam Jones fantáziájának. Az Undertow-n végképp kiteljesedtek a Tool-ra jellemző zenei vonások is, a szokatlan ritmikai megoldások, a dinamikai váltások, a dallamos magas fekvésű ének, és a szintén dallamos, de súlyos basszus és gitáralap. Az album nagyon jól szól, tulajdonképpen az Opiate hangzását fejlesztették tovább.
1996 - ÆNIMA
Az Undertow sikerei után már sokan feszülten várták a folytatást, amire 1996-ig kellett várni. De megérte. Az Aenima egy olyan gyöngyszem a Tool történetében, amely végre kellő visszhangra talált mind szakmai, mind laikus körökben. ‘97 végén a Volcano Records beperelte az együttest, azt állítva, hogy a szerződésüknek nem tettek eleget. Mármint a Tool. Ĺk erre fogták magukat, és visszaperelték a kiadót, hogy azok pedig figyelmen kívül hagytak egy szerződésbeli módosítást. Így ment a huzavona egy éven keresztül. Aztán mindkét fél rájött, hogy ez senkinek sem jó, és végül közös megegyezéssel lekezelték egymást, és azóta minden szép és jó és vidám. Persze ez a kimaradt egy év nem tett jót a zenekarnak, ez idő alatt állítólag egy árva hangot - még falsot sem - írtak meg, nehogy a kiadóval való pereskedés folytán illetéktelen kezekbe kerüljön. Így telt-múlt az idő, egészen 2001-ig.
Visszatérve még egy kicsit az Aenima lemezre, fontos megemlítenünk, hogy ezen a lemezen Paul D’Amour basszusgitárost leváltotta Justin Chancellor, akinek igazi tehetsége ezen az albumon még nem derült ki igazán, mivel a számok írásában még nem vett részt. Hangszeres tudása mindenesetre meggyőző. Az együttes vizualitása tovább fokozódott. A borító és a klipek ezennel is nagyon hatásosak és egyedülállóak lettek. Továbbra is Adam Jones szárnyai alá tartoznak ezek a dolgok, aki filmtrükkök készítésével is foglalkozik. De ezen a lemezen minden tagot nagy dicséret illet, Danny dobjátéka, Keenan énekstílusa is rengeteget fejlődött. Az Aenima hangzása pedig megint külön figyelmet érdemel. Mindegyik dalnak külön-külön “egyéniséget” varázsoltak a keveréssel, ettől (is) ilyen erős ez az album.
Kiadóval való pereskedés ide vagy oda, az Aenima kiadása után eltelt öt év azért nem henyéléssel telt. Mindenki tudhatja, hogy Maynard-nak ott volt az A Perfect Circle, úgyhogy ő a Tool-on kívül is jól elbazsevált… Egyébként is sokat kalandoznak ők más zenekarokba vendégszerepelni, vagy önálló projectet létrehozni. A teljesség igénye nélkül: Maynard közreműködött az említett zenekaron kívül még a Nine Inch Nails-szel, szerepelt a Deftones White Pony című albumán a Passenger-ben, olvasható volt a neve Kiss feldolgozás-albumon, énekelt duettet Tori Amos-szal, szerepelt valaha a Rage Against The Machine Know Your Enemy-jében, a Green Jelly Three Little Pigs című slágerében malackodott és egyáltalán több szál fűzi Mike Bordin-hoz (Faith No More), Tim ‘Herb’ Alexander-höz (Primus) és Tom Morello-hoz (RATM). Danny igazi session-zenész: mindenhol jól érzi magát, hol itt tűnik fel, hol ott, csak hogy párat említsünk: Green Jelly, Pigmy Love Circus, Lusk, Zaum, Carol King. Adam nagy filmes, speckó effektekkel és ilyesmivel foglalkozik, de azért jut idő egy kis örömzenére is: játszott Buzz-zal (Melvins) egy Noiseland Arcade nevű zajbrigádban, sőt Tom Morello-val még a suliban együtt zenéltek. Justin előző csapata, a Peach pedig nem sokkal azelőtt, hogy a basszista a Tool-hoz csatlakozott, feloszlatta magát, és egyetlen lemezük, a Giving Birth To A Stone megújult - Adam által készített - borítóval 2000-ben újrakiadását élte. Mindezek mellett volt olyan is, hogy Replicants, amely régi dalokat dolgozott fel, tagjai között volt Paul (ex-Tool basszus), két ember a Failure-ből, ami Paul egyik bandája volt, és még valaki a már említett Zaum-ból. Egyszer Maynard is szerepelt náluk egy McCartney-dallal, a Silly Little Love Song-gal. A Tool és a Rage Against The Machine készített egy közös felvételt is, ami még a réges-régi Judgement Night albumra került volna fel, de aztán mégsem adták ki. Ügyesebbek a netről beszerezhetik! A Melvins-szel is összefogtak egy tizennégy perces dalocska erejéig (Divorced), amely a Melvins The Crybaby lemezén hallható, és Adam játszik a Colossus Of Destiny című lemezükön is, ami egy 50 perces, élőben rögzített egytrackes zajongás.
2000 - Salival
A Salival abban a feszült várakozásban került a boltok polcaira, amikor mindenki már a következő sorlemez - Lateralus - kiadására várt. Ez a Salival egy igazi csemege: egy CD-t és DVD-t (vagy VHS-t) tartalmaz, gyönyörű 56 oldalas színes borítóval. A DVD/VHS-en a Tool zenei csatornákon méltatlanul mellőzött, addig kiadatlan videói találhatók, míg a CD élő és stúdiófelvételek gyűjteménye. A stúdiómunkák az 1992-1996 közötti időszakból származnak, Hollywoodban készültek. Az élő felvételeket különböző helyeken rögzítették 1998-ban: Salt Lake City (UT, USA), Portland (OR, USA), San Diego (CA, USA) and Denver CO, USA. Érdekesség, hogy a Salival szerepel az iMDB (Internet Movie Database) adatbázisában is!
A Salival 2000. december 12-én jelent meg a Volcano kiadó segítségével, ekkor 150.000 példányt adtak ki, de a könyvecske sok helyesírási hibát tartalmazott. Ezeket kijavították, és egy újabb sorozat került kiadásra, azonban a VHS verzióból kevesebb került piacra, így ma már ritkaságként tartják számon.
2001 - Lateralus
A Salival box-set és a project-hegyek után a Tool újra bizonyított: ötéves “pihenő” után, 2001-ben napvilágot látott a Lateralus. Ez a lemez méltó folytatása volt az Aenima-nak, és tovább erősítette bennünk és bátran mondhatjuk az egész könnyű(?)zenei világban, hogy erre a négy zenészre érdemes várni. Ritkán tesznek le az asztalra új anyagot, de ha leteszik, azt oda is teszik. Lateralus lemezüket a világ sok pontján bemutatták élőben, 2002 novemberéig olyan zenekarok társaságában járták a világot, mint a Meshuggah, Tomahawk, Melvins, Fantômas és Tricky. Sőt az USA-ban még King Crimsonnal is felléptek néhány alkalommal. A lemez tokkal, vonóval méltó folytatása volt az 1996-os Aenima-nak, és Adam Jones is újra kitett magáért, ami a látványelemeket illeti.
A Tool napjainkban olyasmi jelentőségű dolgot művel, mint annak idején mondjuk a Pink Floyd, vagy a Black Sabbath, vagy - tudom is én - a… akármi. Gondolj ide valami legendás nagy rocktörténelmi nevet. Mert a Tool ma még tán nem legenda, de egyszer biztosan az lesz.
Azt veszed észre, hogy ráálltál erre a zenére. Hallgatod, hallgatod, mert hallgattatja magát, mert nem enged pihenni, csak úgy pihenhetsz, ha hallgatod. Ha figyeled. Egyszerre kikapcsol és felébreszt. Feléleszt, ha eddig hullának is érezted magad. Azt veszed észre, hogy kívánod ezt a világot. Ha vége, tulajdonképpen jól esik a csönd. Egy kicsit átgondolni a dolgokat. A hallottakat. Vagy amit mástól hallottál. Vagy amit nem is hallottál, csak sejted, hogy tudod. Elhiszed, hogy erre nem minden zene képes? Hidd csak el! Úgyhogy örülj csak, hogy tanúja lehetsz annak, amit ez a zenekar alkot. Ne csak kívülről figyeld - légy a részese. Tényleg. Elég egyszer kipróbálni.
2005 - Parabola / Schism DVD Single
A következő studiólemez kiadása előtt a Tool lezárta a Lateralus érát a Schism és Parabol-Parabola videók hivatalos kiadásával: az Egyesült Államokban 2005 decemberében, Európában 2006 januárjában a megjelentették a már régóta várt dvd single(ke)t, melyek a Salivalon még nem szereplő két videót tartalmazzák. A klipek külön csomagolásban láttak napvilágot, a borítók ezennel is külön dícséretet érdemelnek, hála Adam Jones odafigyelésének.
Mindkét dvd lemez tartalmaz még audio kommentárokat is, plusz egy-egy igen hosszú feldolgozást, melyek Lustmord a dark ambient egyik képviselőjének a nevéhez fűződnek és aki egyébként közreműködött a 10.000 Days albumon is….
2006 - 10,000 Days
Öt év hallgatás után újra megdobogtatta a TOOL a türelmesen várakozó rajongók szívét. 2006 áprilisában megjelent a 10,000 days, a banda negyedik stúdióalbuma. A lemez megjelenése előtt ugyanazok a pletykák, híresztelések és misztikus ám többnyire téves információk terjengtek, mint a Lateralus idején. Nagyon sok rajongó hitte a felvételek kiszivárgásakor, hogy a zenekar egy “beetető” albumot adott ki a közönség megtréfálása végett és ezután következik a valódi album. Ez a feltevés azonban teljességgel tévesnek bizonyult, a kiszivárgott album ugyanis a 10,000 days felvételeit tartalmazta úgy és olyan formában, ahogy később a legális albumon is szerepeltek.
A 10,000 Days egy 11 számos lemez, melynek felvételei Burbankben és Hollywoodban készültek, Joe Barresi segédletével, a masterelés pedig Portlandben folyt. A különleges sztereoszkópikus lencsével ellátott borítón Alex Grey Net of Being festményét láthatjuk, illetve a digipack belsejében a mester 3D-ben készült műveit nézhetjük meg a szemüveg segítségével. A zenekar honlapja szerint a tagokról készített fotók egy kirakósjáték darabjai, ami megfejtésre vár a rajongók részéről avagy újra egy szokásos tréfának vagyunk az áldozatai?
Az album hatásai között említik a Fantomast és a svéd Meshuggaht akikkel együtt turnézott a zenekar. A Billboard 200-as listáján rögtön az első helyre került a lemez és 564 ezer példányt adtak el belőle az első héten. 2006 júniusában platinaalbum lett az Egyesült Államokban.
